A buli - Második oldal

-Szia!-mondta egy ismerős hang. Felnéztem a könyvből. ChunJi állt előttem. Tetőtől talpig végigmértem, csak azután szólaltam meg.
-Szia-mondtam hűvösen. A srác felült mellém a padra.
-Boldog születésnapot!-köszöntött fel, majd egy lágy puszit nyomott arcomra.
-Öhm... Köszi, ChunJi!-motyogtam,majd elvörösödve arcomhoz kaptam kezemet. A srác felnevetett, majd visszament a helyére. Sokkos állapotban néztem Yuri-ra. Hugi odarohant hozzám.
-Beszélnünk kell!-mondta, majd megragadta kezemet, és kirángatott a teremből.

 

-Eközben az utolsó sorban-

 

 

-ChunJi, Te barom!-csapott rá Ricky Chanhee fejére. Az említett felcsattant.

-Miért? Odamentem, ahogy kértétek!-nyavalygott ChunJi, miközben sajgó buksifát fogta.

-Igen, de ez a baj! Odamentél. DE MI A FRANCNAK JÖTTÉL VISSZA?! Ha ottmaradtál volna, akkor tuti lenne nála esélyed, Te fogyatékos!-szidta le ChangJo is. ChunJi egy halk ,,ajj"-ot hallatott.

-Akkor most tutira nemet fog mondani!-motyogta szomorúan, majd a kezében lévő papírkára nézett, melyen csupán három szó állt...

 

,,Eljössz velem vacsorázni?"

 

 

-Eközben a lánymosdóban-

 

 

-Úristen! Megpuszilt!-sikította... Yuri, miközben nővére karját rángatva ugrált.

-Aúúú, Yuri! Nyugodj le!-nyöszörgött Sooyoung.

-Jó, jó!-állt le az eszeveszett ugrabugrával a lány, majd csillogó szemekkel nézett nővéréra, aki elmosolyodott. -Na jó, de azt mondd el, hogy milyen volt!

-Ajj, Yuri. Tudod, hogy milyen!-mivel húga nem hagyta annyian a dolgot, ezért belekezdett.-Puhák az ajkai, és ahw...-merült el a friss élményben Sooyoung. Húga újra boldogan visítozni kezdett.

-Na, menjünk vissza, mert elkéstünk!-mondta az idősebb.

 

-Vissza az osztályba-

 

Beléptünk a terembe. Szerencsére a tanár még nem volt benn.  Viszont megtorbantam sz ajtóban, mert a padomnál ült valaki. Egy ChunJi. Simán visszafordultam volna, azonban húgom egy nagyot taszított rajtam. Nem volt visszaút. Nagyot sóhajtottam, és a helyemre sétáltam. Nem szóltam semmit, csak leültem. Magamon éreztem ChunJi érdeklődő, és az osztájban lévő összes lány irigykedő pillantását. Gyorsan előpakoltam a cuccomat, és rajzolgatni kezdtem. Egy logót firkálgattam.

-Héj, Sooyoung! Szépen rajzolsz!-dicsért meg ChunJi.

-Kösz-vetettem oda neki. Ekkor ajtócsapódást hallottam. Bejött Kim Yoona, a rajztanár.

-Üdv, osztály! Ma tájképet festünk!-jelentette be.

-Utálok fesetni. Főleg tájképet-morogtam.

-Egyetértek!-nevetett föl ChunJi. Felemeltem a kezemet.

-Pacsi!-mondtam. A fiú adott eegy high five-ot. Ezután elővettem egy asztali festőállványt, ecseteket, és egy vásznat. A festéket mindig a tanárnő osztja ki. Most is így volt. mikor mellénk ért, letette közénk a kék néhány (kb. 15-20) árnyalatát.

-Ti a kékkel fogtok alkotni. Áá, Yuri! Látom kibékültél Chanhee-vel!-mosolygott ránk.

-He?-néztünk egymásra ChunJi-val. Legyintettem egyet, majd nekiálltam a munkának. A srác egy ködös, befagyott tavat, míg én egy havas hegységet festettem. A duplaóra első felében már kész voltam. Beadtam a munkámat. A tanárnő elképedve nézett a vászon sarkában lévő aláírásra.

-Sooyoung! Én ezt ellopom!-erre a mondatára mindenki felfigyelt. Miss Kim óvatosan felemelte a munkámat, úgy, hogy mindenki lássa. -Országos rajzversenyt hirdettek, és szeretném megversenyeztetni a művedet!-mondta. Ezután a nap hamar eltelt. Suli után a szekrényemből pakoltam ki, mikor valaki becsukta az ajtaját. ChunJi. Mögötte ott álltak a haverjai.

-Srácok, kint várjatok meg!-szólt hátra. Barátai elhúztak. Hál' istennek Yuri ott volt, és a mellettem lévő szekrényében pakolászott.

-Figyu! Van kedved eljönni velem valahová?-kérdezte, és biztos volt abban, hogy igent mondok neki. Tündéri mosolyt vetettem rá, és édesen beszélni kezdtem.

-Egyem meg azt a nagy pofádat, neeeem!-hopp, egy kosár. Yuri hangosan felvihogott. ChunJi szép arca eltorzult a dühtől. Bociszemekkel, mosolyogva vártam, hogy elhúzzon. Két másodperc alatt meg is tette. Vigyorogva bezártam a szekrényemet.

-Szép volt, jagiya!-dicsért meg Yuri.

-Köszi, cica! Untam már azt az öntel képét. Pff...-mondtam. ChunJi egész nap mellettem ült, nagyképű vigyorral a fején. Riri belémkarolt, és kisétáltunk az épületből. Veültünk a kocsiba, és hazamentünk. Mikor hazaértünk, eleredt az eső.

-Menj föl a szobánkba, és vedd elő a ruháinkat, én elmegyek kicsit, benézek Minho-ékhoz, oks?-adtam ki az utasítást. Yuri bólintott.

-Mennyire legyen ,,yuris" a ruha?-kérdezte, mert Ő nagyon szereti a kihívó ruhákat.

-Száz százalékosan!-mondtam. Kiszálltunk, és berohantunk egy fedett helyre, az ajtó közelében. Szüleink még nem voltak otthon, ezért Yuri elővette a kulcsát, és kinyitotta az ajtót. Bementünk.

-Figyu. Egy óra múlva jövök én is a ruhával, onnan pedig taxi, okés, Sooyoung?-kérdezte Hugi. Bólintottam, majd felkaptam a sarokban álló esernyőt, és kimentem a házból. Azzal a lendülettel fordultam is vissza.

-Hát Te?-kérdezte Yuri.-Gyors voltál!

-Tudom, drága Yuri-kám. Én vagyok Superwomen! Amúgy meg jégeső van-tájékoztattam. Leraktam az esernyőt, majd felmentünk a szobánkba. Leültem az asztalomhoz, mikor Yuri felkiáltott.

-Sooyoung! Az ajándékod gyönyörű!-mondta elképedve. Odakaptam a fejemet. Az ablak alatt egy hatalmas, fekete alapon fehér nonfiguratív mintákkal díszített zongora állt.

-Hű!-suttogtam, és odarohantam. Egy krémszínű papír volt a kottatartónak támasztva. Felkaptam.

-Boldog születésnapot, Sooyoung! Reméljük tetszik! Anya és Apa!-olvastam fel meghatottan. Leültem a zongora elé, és játszani kezdtem rajta. Bigbang-Monster-jét. Miután befejeztem, Yuri rögtön a kedvencét kérte.

-Beast - Fiction! Lééégyszi!-kérlelt. Eleget tettem kérésének. Mikor befejeztem készülődni kezdtünk. Ő egy fekete cicanadrágot vette fel lila top-pal, és szintén sötét színű magassarkúval. Én egy vörös, combközépig érő, mélyen dekoltált ruhát húztam fel hófehér, aranszínű szegecsekkel díszített tűsarkúval. Kisminkeltük egymást, majd Yuri loknikat sütött a hajunkba. Ezután elővettem a telefonomat, és hívtam egy taxit. Amíg vártunk, kiszedtem Yuri szemöldökét.

-Na és hová megünk?-érdeklődtem.

-Egy bárba-válaszolt Hugi.

-Szóval több tucat vadidegen, illuminált fiatal társaságában fogunk ünnepelni?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Úgy is mondhatjuk-vonta meg a vállát Yuri. Eközben megjött a taxi. Kimentünk, bezártuk magunk mögött az ajtót, majd beültünk...