Születésnap-Első oldal

Vannak olyanok, akik mindent megkaphatnak. Közéjük tartozom én is, Choi Sooyoung. A felső tízezerhez tartozom születésem óta. Pont tizennyolc éve. Hát igen. 18 éves vagyok, van egy ikertesóm, Yuri, és egy bátyám, Minho. Minho híres énekes -bocsánat- rapper, a SHINee nevű, öttagú, dél-koreai fiúegyüttesben. Yuri-nak is remekül összejött az élet. Szuper rajzaiból kiállítás is készült, ráadásul még a popszakmában is remekel. Az SNSD-ben énekel. Csupán én vagyok reménytelen eset. Most fogok leérettségizni, a gimiben strébernek tartanak, mert kitűnő vagyok, az órák után -tesómékkal ellentétben- hazamegyek, és tanulok. Szóval nulla vagyok. Remélem, hogy a mai nap megváltoztat. 2013. december 10-e van. Yuri és én ma ünnepeljük a 18, életévünket. Húgom rávett, hogy ma suli után kísérjem el bulizni
-Lééégysziii! Sooyoung! Naaa!-nyaggatott.
-A franc essen beléd. Eljövök. de csak akkor, ha anyáék igazolják a holnapi napot! Okés, Yuri?-egyeztem bele nagy nehezen. Ikrem visítozni kezdett örömében.
-Na, húzzunk suliba, jagiya (édes), mert rajzzal kezdünk!-mondta Yuri. Felkaptam a tasimat. Beültünk Yuri kocsijába, majd elindultunk. Húgom érezhette rajtam, hogy rosszul esik az ő kocsijában utaznom.
-Sajnálom!-suttogta.
-Nem a Te hibád, hogy apáék utálnak, és nem lehet ezért jogsim-mondtam.
-Nem utálnak, csak féltenek! Hidd el, Youngie! Naaa! Este buli lesz, ne savanyodj be, kérlek!-vígasztalt, sikeresen. Felnevettem.
-Igen, este lesz buli. De akkor miért most vettük fel a ruhát?-nevettem. Yuri reggel rámkényszerített néhány ugyanolyan ruhadarabot, mint amilyen rajta volt. Piros, skótkockás miniszoknya, sötétbarna, spagettipántos, simuló fölső, vörös, brutálmagas sarkú cipő. Hajamat kivasalta, és lágy sminket varázsolt arcomra. Yuri felnevetett.
-Ha már ikrek vagyunk, öltözzünk ugyanúgy a szülinapunkon! Tudoood! Tanár- és diákszívatás!-mondta. Felnevettem. Eközben megérkeztünk. Húgom vadul magyarázni kezdett.
 -Kiszállunk, és amikor a kocsi elé érünk, átdobjuk a hajunkat a bal vállunk fölött, majd egymásba karolva bal, jobb, bal, jobb!-jött teljesen lázba. Bólintottam.
-Három... Kettő... Egy!-számoltam vissza. Ezután mindent szinkronban csináltunk. Mikor beértünk az épületbe, mindenki döbbenten kapkodta tekintetét köszöttünk. Észrevettük (egyszerre, természetesen) Yuri pasiját, majd tökéletesen ugyanúgy felemeltük bal kezünket és köszöntünk a srácnak.
-Szia Young-Naaaam!-nyávogtuk szinkronban. A fiúnak természetesen elakadta a lélegzete.
-Wow!-nézett utánunk a nyálát csorgatva.
-Héj!-súgtam Yuri-nak.-Ott van Minho, Taemin-nel! Ő még nem tud minket megkülönböztetni! Érted, mire gondolok?-súgtam tovább Yuri fülébe. Hugica bólintott, majd egyszerre felvihogtunk. Folyamatosan nevetve sétáltunk oda a két fiúhoz.
-Sziasztoook!-nyávogtuk. Minho csak intett. Taemin viszont teljesen összezavarodott.
-Aish... Most ki kicsoda?-kérdezte kétségbeesve. Minho ránk nézett, majd leszidta hugit.
-Yuri! Mi a francnak kellett Sooyoung-ot belerángatni ebbe? Amúgy este eljövök veletek! Ugye nem hittétek, hogy egyedül mentek?!
-Öhm... Hyung! Melyik melyik? Amúgy Onew szólt, hogy ma este próba, sz'al jobb lenne, ha ott lennél!-mondta félénken.
-Egyszerű-szóltam bele.-Yuri többet nevet, mint én, és neki csak egy pár fülbevalója van, nekem három. Na, húzzunk, hugi!-mondtam, majd beültünk a rajzterembe.
-Jagiya, ott van Nammie... Oda?-kérdezte. Bólintottam. Yuri odafutott Young-Nam-hoz, én meg egyedül maradtam. Épp egy dalszöveget firkáltam az egyik füzetembe (SHINee- Amigo), mikor kivágódott a terem ajtaja, és a suli nagymenői léptek be rajta. Amint bejöttek, hatalmas hangzavar támadt. Felpillantottam.
-Pfff...-összes reakcióm ennyi volt. A csapat hat srácból állt, azonban hárman voltak csak igazán jóban, a többi csapódott. A fiúk hátracsörtettek, és levágták magukat az utolsó sorba. Mögém. Hiába nem akartam, mégis belehallgattam beszélgetésükbe.
-Héj srácok! Miért ül Yuri egyedül?-kérdezte egyikük. Észrevétlenül húgomra sandítottam. Young-Nam mellett ült. De akkor... Várjunk csak! Ezek rólam beszélnek?!
-Hülye!-csattant fel egy igen ismerős hang.-Ez nem Yuri, hanem az ikertesója Sooyoung!-a suliban csupán ketten tudnak minket megkülönböztetni. Young-nam, és a húgom exe. ChunJi. Uhh...
-Honnan tudod?-kérdezte az egyik ,, csatlós".
-Onnan, hogy jártam vele-hah... Ki? Pff... Egy újabb hangot hallottam. Ezt is felismertem. Ricky volt az. Tehát aki először kérdezett, az kizárásos alapon Changjo.
-Sooyoung-gal?-Ricky!? Te hülye vagy!
-Yuri-val, Te észkombájn!-ChunJi bunkó, mint mindig.-Mondjuk Sooyoung is szép...-ezen a ponton elakadt a lélegzetem. ChunJi szépnek tart?! Ekkor egy hatalmasat ordított valaki. Hugi.
-Sooyoung! Gyere ideeee!-üvöltötte Yuri. Felálltam, és lesimítottam szoknyámat. A mozdulat közben hátrapillantottam. Tekintetem találkozott ChunJi-éval. Elkaptam fejemet, majd kecses léptekkel Yuri-hoz sétáltam.
-Mi az, cica?-kérdeztem.
-Kevin keres-mondta, majd kezembe nyomta telóját. Kevin az unokatesónk, Ő már 25 éves, házas és van egy tündéri kislánya.
-Szia Keviiiiin!-sipítottam boldogan.
-Szijja szépség!-felnevettem. Kisebb korunkban Yuri-val kaptunk tőle egy-egy becenevet, azóta csak így hajlandó hívni minket. Yuri-t cicuskának, engem pedig szépségnek hív.
-Boldog születésnapot, Dongsaeng!
-Ahw... Köszönöm Oppa!-mondtam boldogan. A szemem sarkából láttam, hogy ChunJi felkapja a fejét, és a padon fekvő keze ökölbe szorul. A vonal túloldalán Kevin egy éves kislánya sírni kezdett.
-Bocsi, most le kell tennem, mert Hyun-Ae éhes. Szia és mégegyszer boldog szülinapot Youngie!-búcsúzott el.
-Okés, szia, szívem!-mondtam, és hallottam, ahogy Kevin felnevet, majd leraktuk.-Köszi, Riri-adtam vissza húgomnak a telefonját.
-Yuri?-kérdeztem.
-ChunJi féltékeny!-kuncogott fel Yuri.
-Mi van?-ezt most nem értem.
-Nem láttad, hogy hogyan reagált? Dühöngött, mikor Kevin-t szívem-nek nevezted! Talán szeret téged!-hadarta izgatottan.
-Yuri, Te hülye vagy! Biztosan nem! Belém? Ő? Belém senki se szerelmes. Téged vesznek észre mindig, sose engem!-csattantam föl.
-Ahogy akarod!-vonta meg vállait. Yuri tudja, hogy gyengéd érzelmeket táplálok ChunJi iránt, viszont nem akarok reménykedni. Fújtattam egyet, majd visszamentem a helyemre, és felültem a padra, és keresztbe tettem lábaimat. oldalra pillantottam, és láttam, hogy ChunJi felvont szemöldökkel nézni puffogásomat. Ölembe húztam a táskámat, és kotorászni kezdtem benne. Közben hallottam, hogy ChangJo megszólal.
-Menj oda!-mondta kedvesen, fene tudja, hogy kinek. Eközben megtaláltam azt, amit kerestem. kirántottam a tasiból egy könyvet és egy kis zsebszótárt, majd fellapoztam a Sanghaji lányok-at. Kínaiul, a sze jüp nyelvjárásban.
-Szia!-hallottam meg egy ismerős hangot magam mellett.