-Úúú! Ott van Young-Nam!-sikkantotta Hugi,majd belevetette magát a bulizók tömegébe. Pff... Egyedül hagyott.
-Francba!-morogtam.
-Kit látnak szemeim!?-hallottam meg magam mögött egy ismerős hangot. Boldogan megfordultam.
-Most az egyszer örülök annak, hogy látlak, ChunJi!
-Hah... Köszi!-mondta a srác vigyorogva.-Gyere, bemutatlak a barátaimnak-ChunJi karonragadott, és az egyik boxhoz rángatott. Az asztal körül 24 srác ült.
-Na, a társaságnak ez a része fontos!-mutatott öt fiúra. Ismerem őket.
-Ma már találkoztunk. Choi Sooyoung vagyok!-mutatkoztam be. Az öt srácból csupán kettő mondta el a nevét. Az egyiket MinSoo-nak, a másikat Daniel-nek hívták. A maradék háromból kettőt ismerek.
-Helló, Rickí és ChangJo-intettem osztálytársaimnak.
-Szia!-köszöntek vissza kórusban.
-Amúgy Ti hogy-hogy itt vagytok? Mert ha jól tudom, akkor Idol-ok vagytok...-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Csak bulizunk. Angel?-érdeklődött MinSoo (aka C.A.P). Bólintottam. Láttam, hogy Ricky elégedett mosollyal nyújtja kezét ChangJo felé. A maknae duzzogva az idősebb tenyerébe tett kétezer wont.
-Elmész Te a büdös francba!-mordult rá Ricky-re. Eközben én érdeklődve néztem az ötödik srácra, aki nem mondta el a nevét. Daniel (másnéven Niel) észrevette ezt, és a fiú oldalába bökött.
-Hé, L.Joe. Illene bemutatkoznod!-mondta. Az említett rámnézett, majd lassan feltápászkodott.
-Lee Byunghun-hajolt meg, majd visszaült.
-Choi Sooyoung-üdvözöltem ugyanúgy.-Öhm... Asszem elmegyek, megkeresem a húgomat...-motyogtam.
-Ha nem találod, vagy az ellenkezője történt, gyere ide vissza!-suttogta a fülembe ChunJi.
-Okés. Na, sziasztok!-köszöntem el, majd Yuri keresésére indultam. Belevetettem magamat a bulizók tömegébe, azonban drágalátos ikertestvérem nem volt ott. Lassan kezdett fullasztóvá válni a helyzet, ezért inkább a bárpulthoz mentem. A tömegben nagyon meleg volt, ezért megkívántam valami hideg innivalót.
-Mennyibe kerül egy ital?-kérdeztem az egyik csapostól.
-A belépő tartalmazza az ital árát-moondta a srác vigyorogva.
-Akkor egy üveg soju-t, legyél szíves!-rendeltem.
-Tessék! Más valamit?-kérdezte. Kértem. A mobilját. Készséggel odaadta. Felhívtam húgomat.
-Hol a francban vagy?-üvöltöttem.
-Young-Nam-mal vagyok, étteremben...-mondta. Dühösen megszakítottam a hívást, és visszaadtam a srácnak a mobilját.
-Köszi!-mondtam, majd megittam a soju-t. Rendeltem még egyet, azt is hamar eltüntettem. Azzal sajnos nem számoltam, hogy nem vagyok hozzászokva az italokhoz, ezért az alkohol gyorsan a fejembe szállt. Berúgtam, de nem beszéltem félre, tudatomnál maradtam. Szóval csak jobb kedvem lett.
-Jajj...-motyogtam. Felpattantam, és nem törődve senkivel és semmivel, a kijárat felé vettem az irányt. Hátranéztem.
-A fenébe!-suttogtam, mikor megláttam a bulizók között ChunJi-t. Karjaival utat tört magának a tömegben, és felém sietett. Gyorsítottam lépteimen, és kirohantam a szórakozóhelyről.
-Chanhee-
,,Sooyoung rég elment. Ennyi idő alatt kétszer is körbe lehetne járni ezt a helyet, annyira pici..."-gondolkodott magában ChunJi. Gyorsan elhatározta, hogy megkeresi a lányt. Felállt az asztaltól, és Sooyoung keresésére indult. Először körbenézett. A táncoló tömeget kikerülte, így a bárpulthoz jutott. A lány nem volt ott. Chanhee tekintete lassan a kijárat felé vándorolt.
-Ott vagy!-morogta magának, mikor az ajtónál kibökte a lány élénkvörös ruháját. Gyorsan felmérte a helyzetet. Vagy megkerüli a tömeget -de ez magában hordozza a célszemély elvesztésének lehetőségét- , vagy beleveti magát a bulizók közé, ami gyorsabb, viszont fullasztóbb. Pár pillanat múlva már a táncolók között volt. Néhány méter választotta csak el a kijárattól, mikor a tömeg sűrűbb lett. Szédülve elordította magát.
-Félre! Utat!-üvöltözte. Bevált. Kirontott a szórakozóhelyről. A friss levegőn megállt egy picit, és körbenézett. Hamar észrevette Sooyoung távolodó alakját. Tudta, hogy ha kiáltana, hangja beleveszne beleveszne a zene és a forgalom okozta zajba. Ezért inkábbb tiszta erőből rohanni kezdett...
-Sooyoung-
Valaki megragadta a csuklómat, és visszarántott. Riadtan néztem az illetőre. Csak Chanhee volt az.
-ChunJi! Megijesztettél!-motyogtam. A srác felmutatta mutatóujját, mondván, hogy várjak egy kicsit, majd térdeire támaszkodva kifújta magát. Mikor újra levegőhöz jutott, rámvigyorgott.
-Ezer bocs, és egy anyamedve!
-Mit akarsz?-kérdeztem. Chanhee elgondolkodott, majd megvonta vállait.
-Szeretlek!-mondta olyan lazán, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mikor nem válaszoltam (naná, mert haldokoltam), magához húzott, és óvatosan megcsókolt. Szívroham közeli állapotban visszacsókoltam.
-Ez nem ér-morogtam szájába. ChunJi eltolt egy kicsit magától.
-Mi?-kérdezte.
-Az, hogy lerészegedem, és csak akkor vagy hajlandó megcsókolni. Hm... Akkor lehet, hogy ezt képzelem?-néztem rá tágra nyílt szemekkel. A srác felnevetett, és újra megcsókolt. -És még meg is akarsz ölni! Cccc...-ciccegtem mosolyogva.
-Akkor egy elképzelt gyilkos vagyok... Egy nagyon dögös és jóképű, sőt, egyenesen szexi gyilkos vagyok!-hülyéskedett édesen.
-Jaja. Na, hazamegyek, hideg van. Te menj vissza a többiekhez!-mondtam.
-Elkísérjelek?-kérdezte.
-Nem kell, köszi, ChunJi!-utasítottam el szegényt.
-Ok. Mindig ChunJi-nak hívsz. Hívj inkább Chanhee-nek, azt jobban szeretem-mondta a srác enyhén csalódottan.
-Rendben!-nevettem föl.-Szia, Chanhee!-köszöntem el tőle, majd sarkon fordultam, és elmentem.
-Húsz perccel később-
Hazaértem. Fény stűrődött ki az ablakon. Tudtam, hogy valamelyik tesóm van otthon, nem anyáék, mert ők Vietnam-ba utaztak üzleti ügyben. Na mindegy. Út közben leesett az első hó, és a hidegnek hála kijózanodtam. Benyitottam a lakásba. Bent jó meleg, és Minho fogadott. Levetettem cipőmet, majd bátyámra néztem.
-Yuri hazaért?-kérdeztem.
-Nem. Young-Nam-nál alszik. Aish... Tudod mit? Menj föl, zuhanyozz le forró vízzel, és öltözz át! Amúgy átjönnek a srácok. Héj! Minden rendben?-kérdezte. Néhány másodpercig csak némán álltam, majd Minho nyakába ugrottam, és elsírtam magam. A mai nap feszültsége így jött ki rajtam.
-Y-Yuri e-egyedül hagyott!-szipogtam.
-Tudom...-suttogta a bátyám.-Na, menj, tedd, amit mondtam! Nem akarom, hogy megfázz!-utasított kedvesen Minho Oppa. Letöröltem könnyeimet, és felrohantam. Zuhanyzás után egy simulós, belül bélelt farmert, egyszerű fehér pólót és egy szürke, pöttyös pulcsit húztam. Lemostam sminkemet, és összefogtam hajamat. Lementem a földszintre. A cipők alapján megjöttek a fiúk. Bementem a nappaliba.
-Sziasztok!-köszöntem a srácoknak.
-Szia!-üdvözöltek. Ekkor két meleg tenyér takarta el előlem a kilátást.
-Ki vagyoook?!-sikkantotta fülembe a kezek gazdája.
-Yuri hazaért?-kérdeztem.
-Nem. Young-Nam-nál alszik. Aish... Tudod mit? Menj föl, zuhanyozz le forró vízzel, és öltözz át! Amúgy átjönnek a srácok. Héj! Minden rendben?-kérdezte. Néhány másodpercig csak némán álltam, majd Minho nyakába ugrottam, és elsírtam magam. A mai nap feszültsége így jött ki rajtam.
-Y-Yuri e-egyedül hagyott!-szipogtam.
-Tudom...-suttogta a bátyám.-Na, menj, tedd, amit mondtam! Nem akarom, hogy megfázz!-utasított kedvesen Minho Oppa. Letöröltem könnyeimet, és felrohantam. Zuhanyzás után egy simulós, belül bélelt farmert, egyszerű fehér pólót és egy szürke, pöttyös pulcsit húztam. Lemostam sminkemet, és összefogtam hajamat. Lementem a földszintre. A cipők alapján megjöttek a fiúk. Bementem a nappaliba.
-Sziasztok!-köszöntem a srácoknak.
-Szia!-üdvözöltek. Ekkor két meleg tenyér takarta el előlem a kilátást.
-Ki vagyoook?!-sikkantotta fülembe a kezek gazdája.
-Hm... Kibummie?-találgattam mosolyogva.
-Ajj már!-vette el kezeit csalódottan Key.-Boldog szülinapot!-köszöntött fel, és összeborzolta hajamat.-Köszi, Oppa! Öhm... Csinálok ramen-t. Kértek?-kérdeztem. Mind az öten vadul bólogattak. Nevetve bementem a konyhába, és előkészítettem az alapanyagokat.
-Segítsek?-hallottam meg magam mögött Jonghyun hangját.
-Öhm... Aham!-néztem rá mosolyogva. Ezután némán főztünk. Miután elkészült a leves, tányérokba tettük.
-Vidd ki, addig keresek pálcikákat!-utasított kedvesen Jjong.
-Oké!-felkaptam a tányérokat. Kettőt-kettőt pincéresen a karjaimra fektettem, a többit kézben fogva vittem ki. Kiosztottam a leveseket. Közben Jonghyun is megérkezett a pálcikákkal.
-Jó étvágyat!-mosolyogtam a srácokra. Ők teli szájjal válaszoltak. Felkuncogtam, majd én is enni kezdtem.
