A buli - második rész - harmadik oldal

Beültünk a kocsiba. Yuri elmondta a címet. Hamar odaértünk. Kifizettük a sofőrt, majd bementünk.
-Úúú! Ott van Young-Nam!-sikkantotta Hugi,majd belevetette magát a bulizók tömegébe. Pff... Egyedül hagyott.
-Francba!-morogtam.
-Kit látnak szemeim!?-hallottam meg magam mögött egy ismerős hangot. Boldogan megfordultam.
-Most az egyszer örülök annak, hogy látlak, ChunJi!
-Hah... Köszi!-mondta a srác vigyorogva.-Gyere, bemutatlak a barátaimnak-ChunJi karonragadott, és az egyik boxhoz rángatott. Az asztal körül 24 srác ült.
-Na, a társaságnak ez a része fontos!-mutatott öt fiúra. Ismerem őket.
-Ma már találkoztunk. Choi Sooyoung vagyok!-mutatkoztam be. Az öt srácból csupán kettő mondta el a nevét. Az egyiket MinSoo-nak, a másikat Daniel-nek hívták. A maradék háromból kettőt ismerek.
-Helló, Rickí és ChangJo-intettem osztálytársaimnak.
-Szia!-köszöntek vissza kórusban.
-Amúgy Ti hogy-hogy itt vagytok? Mert ha jól tudom, akkor Idol-ok vagytok...-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Csak bulizunk. Angel?-érdeklődött MinSoo (aka C.A.P). Bólintottam. Láttam, hogy Ricky elégedett mosollyal nyújtja kezét ChangJo felé. A maknae duzzogva az idősebb tenyerébe tett kétezer wont.
-Elmész Te a büdös francba!-mordult rá Ricky-re. Eközben én érdeklődve néztem az ötödik srácra, aki nem mondta el a nevét. Daniel (másnéven Niel) észrevette ezt, és a fiú oldalába bökött.
-Hé, L.Joe. Illene bemutatkoznod!-mondta. Az említett rámnézett, majd lassan feltápászkodott.
-Lee Byunghun-hajolt meg, majd visszaült.
-Choi Sooyoung-üdvözöltem ugyanúgy.-Öhm... Asszem elmegyek, megkeresem a húgomat...-motyogtam.
-Ha nem találod, vagy az ellenkezője történt, gyere ide vissza!-suttogta a fülembe ChunJi.
-Okés. Na, sziasztok!-köszöntem el, majd Yuri keresésére indultam. Belevetettem magamat a bulizók tömegébe, azonban drágalátos ikertestvérem nem volt ott. Lassan kezdett fullasztóvá válni a helyzet, ezért inkább a bárpulthoz mentem. A tömegben nagyon meleg volt, ezért megkívántam valami hideg innivalót.
-Mennyibe kerül egy ital?-kérdeztem az egyik csapostól.
-A belépő tartalmazza az ital árát-moondta a srác vigyorogva.
-Akkor egy üveg soju-t, legyél szíves!-rendeltem.
-Tessék! Más valamit?-kérdezte. Kértem. A mobilját. Készséggel odaadta. Felhívtam húgomat.
-Hol a francban vagy?-üvöltöttem.
-Young-Nam-mal vagyok, étteremben...-mondta. Dühösen megszakítottam a hívást, és visszaadtam a srácnak a mobilját.
-Köszi!-mondtam, majd megittam a soju-t. Rendeltem még egyet, azt is hamar eltüntettem. Azzal sajnos nem számoltam, hogy nem vagyok hozzászokva az italokhoz, ezért az alkohol gyorsan a fejembe szállt. Berúgtam, de nem beszéltem félre, tudatomnál maradtam. Szóval csak jobb kedvem lett.
-Jajj...-motyogtam. Felpattantam, és nem törődve senkivel és semmivel, a kijárat felé vettem az irányt. Hátranéztem.
-A fenébe!-suttogtam, mikor megláttam a bulizók között ChunJi-t. Karjaival utat tört magának a tömegben, és felém sietett. Gyorsítottam lépteimen, és kirohantam a szórakozóhelyről.

-Chanhee-

 

,,Sooyoung rég elment. Ennyi idő alatt kétszer is körbe lehetne járni ezt a helyet, annyira pici..."-gondolkodott magában ChunJi. Gyorsan elhatározta, hogy megkeresi a lányt. Felállt az asztaltól, és Sooyoung keresésére indult. Először körbenézett. A táncoló tömeget kikerülte, így a bárpulthoz jutott. A lány nem volt ott. Chanhee tekintete lassan a kijárat felé vándorolt.

-Ott vagy!-morogta magának, mikor az ajtónál kibökte a lány élénkvörös ruháját. Gyorsan felmérte a helyzetet. Vagy megkerüli a tömeget -de ez magában hordozza a célszemély elvesztésének lehetőségét- , vagy beleveti magát a bulizók közé, ami gyorsabb, viszont fullasztóbb. Pár pillanat múlva már a táncolók között volt. Néhány méter választotta csak el a kijárattól,  mikor a tömeg sűrűbb lett. Szédülve elordította magát.

-Félre! Utat!-üvöltözte. Bevált. Kirontott a szórakozóhelyről. A friss levegőn megállt egy picit, és körbenézett. Hamar észrevette Sooyoung távolodó alakját. Tudta, hogy ha kiáltana, hangja beleveszne beleveszne a zene és a forgalom okozta zajba. Ezért inkábbb tiszta erőből rohanni kezdett...

 

-Sooyoung-

 

Valaki megragadta a csuklómat, és visszarántott. Riadtan néztem az illetőre. Csak Chanhee volt az.

-ChunJi! Megijesztettél!-motyogtam. A srác felmutatta mutatóujját, mondván, hogy várjak egy kicsit, majd térdeire támaszkodva kifújta magát. Mikor újra levegőhöz jutott, rámvigyorgott.

-Ezer bocs, és egy anyamedve!

-Mit akarsz?-kérdeztem. Chanhee elgondolkodott, majd megvonta vállait.

-Szeretlek!-mondta olyan lazán, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mikor nem válaszoltam (naná, mert haldokoltam), magához húzott, és óvatosan megcsókolt. Szívroham közeli állapotban visszacsókoltam.

-Ez nem ér-morogtam szájába. ChunJi eltolt egy kicsit magától.

-Mi?-kérdezte.

-Az, hogy lerészegedem, és csak akkor vagy hajlandó megcsókolni. Hm... Akkor lehet, hogy ezt képzelem?-néztem rá tágra nyílt szemekkel. A srác felnevetett, és újra megcsókolt. -És még meg is akarsz ölni! Cccc...-ciccegtem mosolyogva.

-Akkor egy elképzelt gyilkos vagyok... Egy nagyon dögös és jóképű, sőt, egyenesen szexi gyilkos vagyok!-hülyéskedett édesen.

-Jaja. Na, hazamegyek, hideg van. Te menj vissza a többiekhez!-mondtam.

-Elkísérjelek?-kérdezte.

-Nem kell, köszi, ChunJi!-utasítottam el szegényt.

-Ok. Mindig ChunJi-nak hívsz. Hívj inkább Chanhee-nek, azt jobban szeretem-mondta a srác enyhén csalódottan.

-Rendben!-nevettem föl.-Szia, Chanhee!-köszöntem el tőle, majd sarkon fordultam, és elmentem.

 

-Húsz perccel később-

 

Hazaértem. Fény stűrődött ki az ablakon. Tudtam, hogy valamelyik tesóm van otthon, nem anyáék, mert ők Vietnam-ba utaztak üzleti ügyben. Na mindegy. Út közben leesett az első hó, és a hidegnek hála kijózanodtam. Benyitottam a lakásba. Bent jó meleg, és Minho fogadott. Levetettem cipőmet, majd bátyámra néztem.
-Yuri hazaért?-kérdeztem.
-Nem. Young-Nam-nál alszik. Aish... Tudod mit? Menj föl, zuhanyozz le forró vízzel, és öltözz át! Amúgy átjönnek a srácok. Héj! Minden rendben?-kérdezte. Néhány másodpercig csak némán álltam, majd Minho nyakába ugrottam, és elsírtam magam. A mai nap feszültsége így jött ki rajtam.
-Y-Yuri e-egyedül hagyott!-szipogtam.
-Tudom...-suttogta a bátyám.-Na, menj, tedd, amit mondtam! Nem akarom, hogy megfázz!-utasított kedvesen Minho Oppa. Letöröltem könnyeimet, és felrohantam. Zuhanyzás után egy simulós, belül bélelt farmert, egyszerű fehér pólót és egy szürke, pöttyös pulcsit húztam. Lemostam sminkemet, és összefogtam hajamat. Lementem a földszintre. A cipők alapján megjöttek a fiúk. Bementem a nappaliba.
-Sziasztok!-köszöntem a srácoknak.
-Szia!-üdvözöltek. Ekkor két meleg tenyér takarta el előlem a kilátást.
-Ki vagyoook?!-sikkantotta fülembe a kezek gazdája.

-Hm... Kibummie?-találgattam mosolyogva.

-Ajj már!-vette el kezeit csalódottan Key.-Boldog szülinapot!-köszöntött fel, és összeborzolta hajamat.
-Köszi, Oppa! Öhm... Csinálok ramen-t. Kértek?-kérdeztem. Mind az öten vadul bólogattak. Nevetve bementem a konyhába, és előkészítettem az alapanyagokat.
-Segítsek?-hallottam meg magam mögött Jonghyun hangját.
-Öhm... Aham!-néztem rá mosolyogva. Ezután némán főztünk. Miután elkészült a leves, tányérokba tettük.
-Vidd ki, addig keresek pálcikákat!-utasított kedvesen Jjong.
-Oké!-felkaptam a tányérokat. Kettőt-kettőt pincéresen a karjaimra fektettem, a többit kézben fogva vittem ki. Kiosztottam a leveseket. Közben Jonghyun is megérkezett a pálcikákkal.
-Jó étvágyat!-mosolyogtam a srácokra. Ők teli szájjal válaszoltak. Felkuncogtam, majd én is enni kezdtem.

A buli - Második oldal

-Szia!-mondta egy ismerős hang. Felnéztem a könyvből. ChunJi állt előttem. Tetőtől talpig végigmértem, csak azután szólaltam meg.
-Szia-mondtam hűvösen. A srác felült mellém a padra.
-Boldog születésnapot!-köszöntött fel, majd egy lágy puszit nyomott arcomra.
-Öhm... Köszi, ChunJi!-motyogtam,majd elvörösödve arcomhoz kaptam kezemet. A srác felnevetett, majd visszament a helyére. Sokkos állapotban néztem Yuri-ra. Hugi odarohant hozzám.
-Beszélnünk kell!-mondta, majd megragadta kezemet, és kirángatott a teremből.

 

-Eközben az utolsó sorban-

 

 

-ChunJi, Te barom!-csapott rá Ricky Chanhee fejére. Az említett felcsattant.

-Miért? Odamentem, ahogy kértétek!-nyavalygott ChunJi, miközben sajgó buksifát fogta.

-Igen, de ez a baj! Odamentél. DE MI A FRANCNAK JÖTTÉL VISSZA?! Ha ottmaradtál volna, akkor tuti lenne nála esélyed, Te fogyatékos!-szidta le ChangJo is. ChunJi egy halk ,,ajj"-ot hallatott.

-Akkor most tutira nemet fog mondani!-motyogta szomorúan, majd a kezében lévő papírkára nézett, melyen csupán három szó állt...

 

,,Eljössz velem vacsorázni?"

 

 

-Eközben a lánymosdóban-

 

 

-Úristen! Megpuszilt!-sikította... Yuri, miközben nővére karját rángatva ugrált.

-Aúúú, Yuri! Nyugodj le!-nyöszörgött Sooyoung.

-Jó, jó!-állt le az eszeveszett ugrabugrával a lány, majd csillogó szemekkel nézett nővéréra, aki elmosolyodott. -Na jó, de azt mondd el, hogy milyen volt!

-Ajj, Yuri. Tudod, hogy milyen!-mivel húga nem hagyta annyian a dolgot, ezért belekezdett.-Puhák az ajkai, és ahw...-merült el a friss élményben Sooyoung. Húga újra boldogan visítozni kezdett.

-Na, menjünk vissza, mert elkéstünk!-mondta az idősebb.

 

-Vissza az osztályba-

 

Beléptünk a terembe. Szerencsére a tanár még nem volt benn.  Viszont megtorbantam sz ajtóban, mert a padomnál ült valaki. Egy ChunJi. Simán visszafordultam volna, azonban húgom egy nagyot taszított rajtam. Nem volt visszaút. Nagyot sóhajtottam, és a helyemre sétáltam. Nem szóltam semmit, csak leültem. Magamon éreztem ChunJi érdeklődő, és az osztájban lévő összes lány irigykedő pillantását. Gyorsan előpakoltam a cuccomat, és rajzolgatni kezdtem. Egy logót firkálgattam.

-Héj, Sooyoung! Szépen rajzolsz!-dicsért meg ChunJi.

-Kösz-vetettem oda neki. Ekkor ajtócsapódást hallottam. Bejött Kim Yoona, a rajztanár.

-Üdv, osztály! Ma tájképet festünk!-jelentette be.

-Utálok fesetni. Főleg tájképet-morogtam.

-Egyetértek!-nevetett föl ChunJi. Felemeltem a kezemet.

-Pacsi!-mondtam. A fiú adott eegy high five-ot. Ezután elővettem egy asztali festőállványt, ecseteket, és egy vásznat. A festéket mindig a tanárnő osztja ki. Most is így volt. mikor mellénk ért, letette közénk a kék néhány (kb. 15-20) árnyalatát.

-Ti a kékkel fogtok alkotni. Áá, Yuri! Látom kibékültél Chanhee-vel!-mosolygott ránk.

-He?-néztünk egymásra ChunJi-val. Legyintettem egyet, majd nekiálltam a munkának. A srác egy ködös, befagyott tavat, míg én egy havas hegységet festettem. A duplaóra első felében már kész voltam. Beadtam a munkámat. A tanárnő elképedve nézett a vászon sarkában lévő aláírásra.

-Sooyoung! Én ezt ellopom!-erre a mondatára mindenki felfigyelt. Miss Kim óvatosan felemelte a munkámat, úgy, hogy mindenki lássa. -Országos rajzversenyt hirdettek, és szeretném megversenyeztetni a művedet!-mondta. Ezután a nap hamar eltelt. Suli után a szekrényemből pakoltam ki, mikor valaki becsukta az ajtaját. ChunJi. Mögötte ott álltak a haverjai.

-Srácok, kint várjatok meg!-szólt hátra. Barátai elhúztak. Hál' istennek Yuri ott volt, és a mellettem lévő szekrényében pakolászott.

-Figyu! Van kedved eljönni velem valahová?-kérdezte, és biztos volt abban, hogy igent mondok neki. Tündéri mosolyt vetettem rá, és édesen beszélni kezdtem.

-Egyem meg azt a nagy pofádat, neeeem!-hopp, egy kosár. Yuri hangosan felvihogott. ChunJi szép arca eltorzult a dühtől. Bociszemekkel, mosolyogva vártam, hogy elhúzzon. Két másodperc alatt meg is tette. Vigyorogva bezártam a szekrényemet.

-Szép volt, jagiya!-dicsért meg Yuri.

-Köszi, cica! Untam már azt az öntel képét. Pff...-mondtam. ChunJi egész nap mellettem ült, nagyképű vigyorral a fején. Riri belémkarolt, és kisétáltunk az épületből. Veültünk a kocsiba, és hazamentünk. Mikor hazaértünk, eleredt az eső.

-Menj föl a szobánkba, és vedd elő a ruháinkat, én elmegyek kicsit, benézek Minho-ékhoz, oks?-adtam ki az utasítást. Yuri bólintott.

-Mennyire legyen ,,yuris" a ruha?-kérdezte, mert Ő nagyon szereti a kihívó ruhákat.

-Száz százalékosan!-mondtam. Kiszálltunk, és berohantunk egy fedett helyre, az ajtó közelében. Szüleink még nem voltak otthon, ezért Yuri elővette a kulcsát, és kinyitotta az ajtót. Bementünk.

-Figyu. Egy óra múlva jövök én is a ruhával, onnan pedig taxi, okés, Sooyoung?-kérdezte Hugi. Bólintottam, majd felkaptam a sarokban álló esernyőt, és kimentem a házból. Azzal a lendülettel fordultam is vissza.

-Hát Te?-kérdezte Yuri.-Gyors voltál!

-Tudom, drága Yuri-kám. Én vagyok Superwomen! Amúgy meg jégeső van-tájékoztattam. Leraktam az esernyőt, majd felmentünk a szobánkba. Leültem az asztalomhoz, mikor Yuri felkiáltott.

-Sooyoung! Az ajándékod gyönyörű!-mondta elképedve. Odakaptam a fejemet. Az ablak alatt egy hatalmas, fekete alapon fehér nonfiguratív mintákkal díszített zongora állt.

-Hű!-suttogtam, és odarohantam. Egy krémszínű papír volt a kottatartónak támasztva. Felkaptam.

-Boldog születésnapot, Sooyoung! Reméljük tetszik! Anya és Apa!-olvastam fel meghatottan. Leültem a zongora elé, és játszani kezdtem rajta. Bigbang-Monster-jét. Miután befejeztem, Yuri rögtön a kedvencét kérte.

-Beast - Fiction! Lééégyszi!-kérlelt. Eleget tettem kérésének. Mikor befejeztem készülődni kezdtünk. Ő egy fekete cicanadrágot vette fel lila top-pal, és szintén sötét színű magassarkúval. Én egy vörös, combközépig érő, mélyen dekoltált ruhát húztam fel hófehér, aranszínű szegecsekkel díszített tűsarkúval. Kisminkeltük egymást, majd Yuri loknikat sütött a hajunkba. Ezután elővettem a telefonomat, és hívtam egy taxit. Amíg vártunk, kiszedtem Yuri szemöldökét.

-Na és hová megünk?-érdeklődtem.

-Egy bárba-válaszolt Hugi.

-Szóval több tucat vadidegen, illuminált fiatal társaságában fogunk ünnepelni?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Úgy is mondhatjuk-vonta meg a vállát Yuri. Eközben megjött a taxi. Kimentünk, bezártuk magunk mögött az ajtót, majd beültünk...



Születésnap-Első oldal

Vannak olyanok, akik mindent megkaphatnak. Közéjük tartozom én is, Choi Sooyoung. A felső tízezerhez tartozom születésem óta. Pont tizennyolc éve. Hát igen. 18 éves vagyok, van egy ikertesóm, Yuri, és egy bátyám, Minho. Minho híres énekes -bocsánat- rapper, a SHINee nevű, öttagú, dél-koreai fiúegyüttesben. Yuri-nak is remekül összejött az élet. Szuper rajzaiból kiállítás is készült, ráadásul még a popszakmában is remekel. Az SNSD-ben énekel. Csupán én vagyok reménytelen eset. Most fogok leérettségizni, a gimiben strébernek tartanak, mert kitűnő vagyok, az órák után -tesómékkal ellentétben- hazamegyek, és tanulok. Szóval nulla vagyok. Remélem, hogy a mai nap megváltoztat. 2013. december 10-e van. Yuri és én ma ünnepeljük a 18, életévünket. Húgom rávett, hogy ma suli után kísérjem el bulizni
-Lééégysziii! Sooyoung! Naaa!-nyaggatott.
-A franc essen beléd. Eljövök. de csak akkor, ha anyáék igazolják a holnapi napot! Okés, Yuri?-egyeztem bele nagy nehezen. Ikrem visítozni kezdett örömében.
-Na, húzzunk suliba, jagiya (édes), mert rajzzal kezdünk!-mondta Yuri. Felkaptam a tasimat. Beültünk Yuri kocsijába, majd elindultunk. Húgom érezhette rajtam, hogy rosszul esik az ő kocsijában utaznom.
-Sajnálom!-suttogta.
-Nem a Te hibád, hogy apáék utálnak, és nem lehet ezért jogsim-mondtam.
-Nem utálnak, csak féltenek! Hidd el, Youngie! Naaa! Este buli lesz, ne savanyodj be, kérlek!-vígasztalt, sikeresen. Felnevettem.
-Igen, este lesz buli. De akkor miért most vettük fel a ruhát?-nevettem. Yuri reggel rámkényszerített néhány ugyanolyan ruhadarabot, mint amilyen rajta volt. Piros, skótkockás miniszoknya, sötétbarna, spagettipántos, simuló fölső, vörös, brutálmagas sarkú cipő. Hajamat kivasalta, és lágy sminket varázsolt arcomra. Yuri felnevetett.
-Ha már ikrek vagyunk, öltözzünk ugyanúgy a szülinapunkon! Tudoood! Tanár- és diákszívatás!-mondta. Felnevettem. Eközben megérkeztünk. Húgom vadul magyarázni kezdett.
 -Kiszállunk, és amikor a kocsi elé érünk, átdobjuk a hajunkat a bal vállunk fölött, majd egymásba karolva bal, jobb, bal, jobb!-jött teljesen lázba. Bólintottam.
-Három... Kettő... Egy!-számoltam vissza. Ezután mindent szinkronban csináltunk. Mikor beértünk az épületbe, mindenki döbbenten kapkodta tekintetét köszöttünk. Észrevettük (egyszerre, természetesen) Yuri pasiját, majd tökéletesen ugyanúgy felemeltük bal kezünket és köszöntünk a srácnak.
-Szia Young-Naaaam!-nyávogtuk szinkronban. A fiúnak természetesen elakadta a lélegzete.
-Wow!-nézett utánunk a nyálát csorgatva.
-Héj!-súgtam Yuri-nak.-Ott van Minho, Taemin-nel! Ő még nem tud minket megkülönböztetni! Érted, mire gondolok?-súgtam tovább Yuri fülébe. Hugica bólintott, majd egyszerre felvihogtunk. Folyamatosan nevetve sétáltunk oda a két fiúhoz.
-Sziasztoook!-nyávogtuk. Minho csak intett. Taemin viszont teljesen összezavarodott.
-Aish... Most ki kicsoda?-kérdezte kétségbeesve. Minho ránk nézett, majd leszidta hugit.
-Yuri! Mi a francnak kellett Sooyoung-ot belerángatni ebbe? Amúgy este eljövök veletek! Ugye nem hittétek, hogy egyedül mentek?!
-Öhm... Hyung! Melyik melyik? Amúgy Onew szólt, hogy ma este próba, sz'al jobb lenne, ha ott lennél!-mondta félénken.
-Egyszerű-szóltam bele.-Yuri többet nevet, mint én, és neki csak egy pár fülbevalója van, nekem három. Na, húzzunk, hugi!-mondtam, majd beültünk a rajzterembe.
-Jagiya, ott van Nammie... Oda?-kérdezte. Bólintottam. Yuri odafutott Young-Nam-hoz, én meg egyedül maradtam. Épp egy dalszöveget firkáltam az egyik füzetembe (SHINee- Amigo), mikor kivágódott a terem ajtaja, és a suli nagymenői léptek be rajta. Amint bejöttek, hatalmas hangzavar támadt. Felpillantottam.
-Pfff...-összes reakcióm ennyi volt. A csapat hat srácból állt, azonban hárman voltak csak igazán jóban, a többi csapódott. A fiúk hátracsörtettek, és levágták magukat az utolsó sorba. Mögém. Hiába nem akartam, mégis belehallgattam beszélgetésükbe.
-Héj srácok! Miért ül Yuri egyedül?-kérdezte egyikük. Észrevétlenül húgomra sandítottam. Young-Nam mellett ült. De akkor... Várjunk csak! Ezek rólam beszélnek?!
-Hülye!-csattant fel egy igen ismerős hang.-Ez nem Yuri, hanem az ikertesója Sooyoung!-a suliban csupán ketten tudnak minket megkülönböztetni. Young-nam, és a húgom exe. ChunJi. Uhh...
-Honnan tudod?-kérdezte az egyik ,, csatlós".
-Onnan, hogy jártam vele-hah... Ki? Pff... Egy újabb hangot hallottam. Ezt is felismertem. Ricky volt az. Tehát aki először kérdezett, az kizárásos alapon Changjo.
-Sooyoung-gal?-Ricky!? Te hülye vagy!
-Yuri-val, Te észkombájn!-ChunJi bunkó, mint mindig.-Mondjuk Sooyoung is szép...-ezen a ponton elakadt a lélegzetem. ChunJi szépnek tart?! Ekkor egy hatalmasat ordított valaki. Hugi.
-Sooyoung! Gyere ideeee!-üvöltötte Yuri. Felálltam, és lesimítottam szoknyámat. A mozdulat közben hátrapillantottam. Tekintetem találkozott ChunJi-éval. Elkaptam fejemet, majd kecses léptekkel Yuri-hoz sétáltam.
-Mi az, cica?-kérdeztem.
-Kevin keres-mondta, majd kezembe nyomta telóját. Kevin az unokatesónk, Ő már 25 éves, házas és van egy tündéri kislánya.
-Szia Keviiiiin!-sipítottam boldogan.
-Szijja szépség!-felnevettem. Kisebb korunkban Yuri-val kaptunk tőle egy-egy becenevet, azóta csak így hajlandó hívni minket. Yuri-t cicuskának, engem pedig szépségnek hív.
-Boldog születésnapot, Dongsaeng!
-Ahw... Köszönöm Oppa!-mondtam boldogan. A szemem sarkából láttam, hogy ChunJi felkapja a fejét, és a padon fekvő keze ökölbe szorul. A vonal túloldalán Kevin egy éves kislánya sírni kezdett.
-Bocsi, most le kell tennem, mert Hyun-Ae éhes. Szia és mégegyszer boldog szülinapot Youngie!-búcsúzott el.
-Okés, szia, szívem!-mondtam, és hallottam, ahogy Kevin felnevet, majd leraktuk.-Köszi, Riri-adtam vissza húgomnak a telefonját.
-Yuri?-kérdeztem.
-ChunJi féltékeny!-kuncogott fel Yuri.
-Mi van?-ezt most nem értem.
-Nem láttad, hogy hogyan reagált? Dühöngött, mikor Kevin-t szívem-nek nevezted! Talán szeret téged!-hadarta izgatottan.
-Yuri, Te hülye vagy! Biztosan nem! Belém? Ő? Belém senki se szerelmes. Téged vesznek észre mindig, sose engem!-csattantam föl.
-Ahogy akarod!-vonta meg vállait. Yuri tudja, hogy gyengéd érzelmeket táplálok ChunJi iránt, viszont nem akarok reménykedni. Fújtattam egyet, majd visszamentem a helyemre, és felültem a padra, és keresztbe tettem lábaimat. oldalra pillantottam, és láttam, hogy ChunJi felvont szemöldökkel nézni puffogásomat. Ölembe húztam a táskámat, és kotorászni kezdtem benne. Közben hallottam, hogy ChangJo megszólal.
-Menj oda!-mondta kedvesen, fene tudja, hogy kinek. Eközben megtaláltam azt, amit kerestem. kirántottam a tasiból egy könyvet és egy kis zsebszótárt, majd fellapoztam a Sanghaji lányok-at. Kínaiul, a sze jüp nyelvjárásban.
-Szia!-hallottam meg egy ismerős hangot magam mellett.

Bevezető- Melyben megismerjük a szereplőket

• C.A.P - Bang Min Soo néven látta meg a napvilágot, 1992. november 2-án. A Teen Top-ban a leader pozícióját tölti be. Rapper.  Munkahely: Teen Top, Top Media
  
  

• Niel - Teljes neve Ahn Daniel. 1994 augusztus 16-án született. Főénekes. Munkahely: Teen Top, Top Media
  
  

• ChunJi - Eredeti neve Lee Chanhee. 1995. október 5-én született. Ő képviseli a ,,visual''-t, azaz ő a csapat arca. Munkahely: Teen Top, Top Media, a gimi

• L.Joe - Lee Byunghun néven jött a világra, 1993. november 23-án. Vezető rapper. Munkahely: Teen Top, Top Media

• Ricky - Teljes nevén Yoo Changhyun. Született 1995. február 27-én. Vezető táncos. Munkahely: Teen Top, Top Media, a gimi

• Changjo - Choi Jonghyun néven született 1995. november 16-án. Maknae. Munkahely: Teen Top, Top Media, a gimi

Ők lennének az egyik főszereplő csoport. A másik a Choi-család három tagja. A Valóságban semmi közük nincs egymáshoz, csak a két lánynak (SNSD). Most csupán egyikük lesz tagja a lánycsapatnak.

•  Choi Sooyoung - 1995. december 10-én született. Húga ugyan azon a napon, csak egy perccel később. Munkahely: Először a gimi, aztán egy kis bárban énekes, később a Top Media-nál gyakornok.

• Choi Yuri - 1995. december 10-én született. Nővére csupán egy perccel előzte meg. Munkahyely: SNSD, SM Entertainment, a gimi.

• Choi Minho - 1990. december 9-én született. Az ikrek bátyja. Munkahely: SHINee.

Egyéb fontos, de nem annyira jelentős személy.

• Choi Seunghyun - T.O.P-ként ismerjük. 1987. november 4-én született. Munkahely: Top Media alapítója, Bigbang.

Ez a történet egy gimis lányról, SooYoung-ról szól. Ikertestvére a 18. születésnapjukon megváltoztatja az életét. Minden azonban egy telefonhívás miatt fog a helyére kerülni. Vajon meg tud bírkózni a gyökeresen megváltozott életével, vagy visszabújik a csigaházba, és hagyja, hogy minden romba dőljön? Ha mégis mindent hagy elveszni, húga segít neki újra talpra állni? Vagy elhagyja? Esetleg a bátyja fogja felráncigálni a csúcsra, hogy aztán megint élje fényűző életét? Nem tudni. mindez már a jövő zenéje.